Az ezerjó filoxéravész előtt a furmint mellett a legelterjedtebb fehérbort adó szőlőfajta volt, ma már csak Móron, Neszmélyen és a Kunsági borvidéken található belőle komolyabb terület. Régi hungarikum fajta, nevét a budai szőlőkről kapta. Az ezerjó az egyik szülője a zeus, zenit, zengő szőlőfajtáknak is. Az ezerjó viszonylag korai érésű, bőtermű, kissé fagyérzékeny. A fajta igazi sokszínűsége abban jelenik meg, hogy nagyon sokoldalúan felhasználható: amennyiben az évjárat lehetővé teszi szép savai miatt kiváló pezsgőalapbor, de reduktívan, valamint a hagyományos borkészítés során fahordóban érlelve is szép jegyeket mutat. Különleges évjáratokban az ezerjó még a töppedésre is képes, kiváló természetes desszertbor készíthető belőle. Az Ezerjó bor kissé szembeszállva a mai populáris illatos vonalnak, sokkal visszafogottabb illat-, és ízjegyekkel bír citrusos, zöldalmás fronton, mégis ez adja a fajta igazi pikantériáját: nem utánozni, hanem diktálni akarja a divatot.