Anno 50-100 évvel ezelőtt, ha azt mondtuk vörösbor, az minden esetben kadarkát jelentett Magyarországon, ez volt a legnagyobb felületen termesztett kékszőlő fajta. A kadarkát a törökök elől menekülő rácok hozták be hazánkba, és hamar kiderült, hogy a fajta igen jól érzi magát nálunk. Bár való igaz, hogy csak a hagyományos művelésmódban érzi jól magát, és eléggé rothadékony ami igencsak megnehezíti a vele való munkát, a végeredmény azonban mindenért kárpótol. Mert hiába, hogy ez elkészült bor inkább „pirosbor” mint vörös, mégis semmivel össze nem téveszthető aromavilága kiemeli a társai közül. Miden olyan borvidéken megtalálható, ahol kékszőlő termesztés folyik, mégis leginkább a Szekszárdi borvidékre és a Duna Borrégióra jellemző. A kadarka egyik fő ismertetőjegye a pirospaprika, többek között ezért is kiváló kísérője a legtöbb magyaros fogásnak. Rosé borként is izgalmas karriert tudhat magáénak, ám igazi formáját egy kis ászokhordós érlelés után éri el. A régieknek volt egy ilyen kifejezése: „kadarkázni”, reméljük, hamarosan újra divatba fog jönni!