A kékfrankos rosé egyik legismertebb otthona a Duna Borrégió. Ebből a fajtából készül a legtöbb hazai rosébor, nem véletlen, hiszen a kékfrankos minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló rosé borok készülhessenek belőle: szép savszerkezete, gyümölcsös karaktere mind-mind erényére válik. A rosé borkészités esetén arról beszélhetünk, hogy vörösbort adó szőlőfajtát fehérboros technológiával (mely ezesetben kóracéltartályos irányított erjesztést jelent) dolgozunk fel, azaz a héjon áztatás időintervallumát minimalizáljuk, a szőlőből igy nem oldódik ki annyi színanyag, az igy elkészített bor pedig kirobbanóan gyümölcsös, rózsaszínű bor lesz, szép savakkal, finom gyümölcsökkel. Az sem ritka, hogy a palackozás előtt még egy kis plusz széndioxid kerül a borba, hogy a már kész rosébor még inkább üde és vibráló legyen. A kékfrankos rosék nagyon sokszínűek a régióban, ám abban mindenki egyetért, hogy az Alföld egyik kiemelkedő borstílusává nőtte ki magát, sikere pedig már nem csak idehaza, de a nemzetközi borvilág porondján is szép sikereket tudhat magának.