A néró egy úgynevezett kettős felhasználású szőlőfajta, azaz bár csemegeszőlőként kezdte a pályafutását, a bortörvény engedi, hogy bort is lehessen belőle készíteni. A nérót 1965-ben Csizmazia Darab József és Bereznai László nemesítették Eger2 és Gárdonyi Géza szőlőfajták keresztezésével. Anno a néró mint festőszőlő került felhasználásra, sokszor ezzel színezték a gyengébb színanyaggal bíró vörösborokat. A fajta életében az áttörést a reduktív technológia; és a rosé kultusz elterjedése hozta, hamar kiderült, hogy a néró rendkívül egyedi és erőteljes aromavilága, igazi „gyümölcsbomba” karaktere rosé borként kiválóan érvényesül ebben a borstílusban. A régióban egyre több borász fedezi fel magának ezt a fajtát, és kap helyet az alföldi borászatok szortimentjében. Külön érdekessége a Néró boroknak, hogy igen magas antioxidáns tartalma van. A rosé borok mellett van olyan kiskőrösi borász is aki már sillert, valamint vörösbort is készít ebből a különleges fajtából.